Billeder på siden
PDF
ePub

CV.

On a Grotto near a Stream.

HEALTH, rose-lipped cherub, haunts this spot,

She slumbers oft in yonder nook;

If in the shade you find her not,

Plunge

and you 'll find her in the brook.

CVI.

We met.

WE met! 't was in a crowd,

And I thought he would shun me:

He came; I could not breathe;

For his eye was upon me.

He spoke; his words were cold,

And his smile was unaltered:

I knew how much he felt;

For his deep-toned voice faltered.

I wore my bridal robe,

And I rivalled its whiteness;

Bright gems were in my hair,

How I hated their brightness!

CV.

En Speluncam juxta Flumen sitam.

HÆC amat arva Salus, roseis dea pulcra labellis,
Isteque sopitam sæpe recessus habet;
Sit tibi pumicea si non inventa sub umbra,
Insili m et in gelidis invenietur aquis.

CVI.

B.

ΠΛΗΣΙΟΝ ἵστατ ̓ ἐμοῦ· πουλὺς δ' ἐς ταυτὸν ὅμιλος ἤλυθεν· ἦν δ' ἐσιδεῖν ὥστε μ' ἀλευόμενος.

ὡς δ ̓ ἴδον, ὡς ἄπνευστον ἕλεν δέος εἰσορόωσαν· οὐδὲ φέρειν δυνάμην ὄμμα προσερχομένου.

ὕστατον αὖ προσέειπεν, ἔπος τ ̓ ἔφατ', ὡς τὸ πάρος περ μειδιόων, ψυχρὸς δ ̓ ἔπλετ ̓ ἐς ὦτα λόγος.

ἀλλ' οὐ μὰν γὰρ ἔληθέ μ' ἔχων μάλα κήδεα θυμῷ·
οὐ γὰρ ἔτ ̓ ἀστεμφὲς φώνεεν, ὡς ἐφίλει.
λευκὸς μέν μοι πέπλος ἔην, νυμφεῖον ἄγαλμα,
τοῦ δ ̓ ἐφάνην αὐτὴ καὶ πολὺ λευκοτέρη.
κόσμοισιν δ' ἤσκηντο κόμαι πολλοῖσι φαεινοῖς,

ὡς δ' ἐμοὶ ἐξ αὐτῶν στυγνὸν ἔλαμπε σέλας.

[blocks in formation]

Once 't was mine, and mine only:

I wept; for I deserved

To feel wretched and lonely.

And she will be his bride!

At the altar he'll give her

The love that was too pure
For a heartless deceiver.

The world may think me gay;
For my feelings I smother:

Ah! thou hast been the cause
Of this anguish, my mother!

W. Haynes Bayley.

καὶ τότε φωνήσας σεμνήν μ' ὀνόμῃνε δάμαρτα,
μῆτερ ἐμή, σὺ δὲ τῶνδ' αἴτιον ἐσσὶ κακῶν.
Καὶ πάλιν αὖθις ἴδον. καλὴ δὲ παρίστατο κούρη
χείλεσι δ' ἐν μαλακοῖς ἡδὺς ἔπαιζε γέλως.
ὡς καὶ ἐγὼ γελόωντος ἴδον ποτὲ φαιδρὰ πρόσωπα·
ἦκα δ' ἀπὸ γλώσσης ἔρρεεν αὖθις ἔπη.
χειρὶ δ' ἐρειδομένη, τῇ ἐγὼ πάρος ἠρηρείσμην,
εἴχετο, — φεῦ λυγρῆς ἡ μ' ἕλεν αμπλακίης.
δὴ τότε δάκρυα θερμὰ χέον, καὶ γάρ τ' ἐνόησα
ὡς χάρις ἡ πρόσθεν πᾶσ ̓ ἀπόλωλε βίου.
καὶ τήνδ' ἂρ γαμέει· τῇδ' ὅρκια πιστὰ ταμόντων
ἀμφοτέρων, ἔσεται κοινὸς ἐσαιὲν ἔρως.

ὡς ὄφελέν ποτ' ἐμοί — τί δὲ ταῦτ ̓, ἀεσίφρον, ἀλύεις; σοῦ γ' ἔλαχεν πολλῷ πιστοτέρην ἄλοχον.

καί ποτέ τίς τ' ἐρέει· — πένθος δέ μοι ἵξεται ἦτορ· ὡς ἄρ ̓ ἄγεις πολλαῖς ἤματ' ἐν εὐφροσύναις.

ὥς ποτέ τίς μ' ἐρέει· σὺ δὲ τῶνδ ̓ ὅσ ̓ ἄλαστα πέπονθα, μῆτερ ἐμή, πάντων αἴτιον ἐσσὶ κακῶν.

W. L.

CVI.

Idem Latine redditum.

CETUS erat densus; convenerat hospes eodem:

Obvius at, rebar, non volet esse mihi.

Obvius est ;-presso mihi languet spiritus haustu: Fixerat in vultus lumina nota meos.

Alloquitur; frigent solennia verba loquenti; Risus inest placidis, qualis et ante, labris: Nescia sed non sum quid fortem torqueat intus; Hæret enim tremulo vox gravis illa sono.

Ipsa maritali cultu miseranda nitebam,
Non minus albenti candida veste nurus.
Clara mihi comtos ornabat gemma capillos:
Ille micans odio quam mihi fulgor erat!

Nominis accepti consortem dicta salutant,
Protinus et conjux, non sua, rite vocor.
Hujus at ah! natæ, male consiliata labanti,
Improba, tu, mater, causa doloris eras!

Nec satis id pœnæ : semel at convenimus una
Rursus; et astabat pulcra puella comes.

Ille renidebat, submissa et voce beatæ

Dulce susurrabat, sicut et ante mihi :

Illa gradus socio firmabat nixa lacerto,

Qui prius haud alii, quam mihi, dandus erat. Me miseram et solam! sed et hoc sentire merebar! Nec poteram lacrymas continuisse meas.

« ForrigeFortsæt »